A téma azt hiszem ehhez a blogomhoz kapcsolódik a legjobban, de előbb leírom amit előzetesen tudni kell... Danóm 2év+majdnem3hónapos... nem beszél, csak ami a legszükségesebb (Anya, Apa, Titta, Andis, NEEEMM) Épp az előbb történt, hogy az orra előtt becsuktam a hűtőajtót, mikor ő nagyon szeret a nyitott ajtónál nézelődni mit is kellene enni... ANYA-NYA-NYA (a vége a Naaa lenne) rendben kinyitom, rövidebb nézelődést követően kiveszi a kenőmájast amit reggel vettünk, és a kezembe adja. -Danó kérsz? Kenjem kenyérre? Barna kenyér jó lesz?-minden kérdésemre egy-egy biccentés a válasz... előpakolok, a gyerek felpattan a kisszékére maga elé húzza a mérleget ráteszi a kistányért, bekapcsolja (így szoktam mert akkor a tányér súlyával nem kell számolni) beleteszi a kenyeret és int, hogy kenhetem... persze én kiveszem a tányérból NYA-NYAAA bökdösi a tányért hogy tegyem vissza... Vár... Dani jó lesz így? bicentés és kezébe veszi a tányért és elindult tízóraizni :DDD
Jaj, de kis Drága.....!:))))))
VálaszTörlés